BVSC-Orient 21 Cycling Team

Zene a fülnek: Dave Matthews Band - Don't drink the water

Tudom, hogy ismét sikerült egy hetet ellógnom a két beszámoló közt, de meg tudom magyarázni (tipikus filmes mondat, ami egyenlő a "most hazudni fogok"-kal, vagy a "nincs rá ésszerű magyarázat, de megpróbálom"-mal.). Újabban sok magyarral futok össze, akiknek átmeneti szállás kell itt a messzi délen. Éppen csak elmorzsoltam az utolsó könnycseppet Gabica után, mire péntek lett és megérkezett Balázs és Norbi.

Norbi ugye hivatalból jött Zsuzsihoz és Balázs is csapódott hozzá, hogy lássa mi a mártás Granadában. Sajna csak 4 napot maradt, de ne szaladjunk ennyire előre.

Már februárban lefoglalták a jegyet és hivatalosan 11-én, vasárnap érkeztek volna délután. Zsuzsinak is ezt a mesét adtuk be, pedig 2 nappal korábban, péntekre foglalták a jegyeket. Szegény Zsuzsit beizzítottam, hogy süssünk mákos gubát és majd vasárnap délután azzal fogadjuk a srácokat. Norbi is össze-vissza terkózott a telefonban csütörtökön, hogy miért nincs gépközelben csütörtök este, de szerencsére a terv sínen volt.

A déli busszal mentem ki a reptérre a srácok elé (Harmadik nekifutásra sikerült busszal kijutni, nem kellett taxit fognom.). Még szerencse, hogy nem egy órával később, mert 13:20 helyett már 12:55-kor leszállt a gépük. Megjöttek, pacsi-pacsi, majd busszal jöttünk vissza a városba. Éhesek voltunk, ezért beültünk a Nidoba, a környék legjobb tapas bárjába. 10 euroból vígan megebédeltünk hárman, majd hazajöttünk. A srácok aludtak 1-2 órát, mert előző este nem nagyon sikerült nekik. Fél hat körül összekaptuk magunkat és lementünk a virágoshoz egy szál rózsáért.

Zsuzsi délután csoportmunkát csinált és tanult egészen hatig. Megbeszéltük, hogy a múlt héten kölcsönkért matracot majd utána hozza át, ezzel ki volt pipálva az indok is, amivel átcsalogattuk hozzám. Hazahoztuk a virágot, majd felvetődött a kérdés: "Igyunk egy körte kört-e?". Így hát koccintottunk egy kis hazaival és már jött is Zsuzsi. Norbi és Balázs elbújtak a szobámban, majd Zsuzsit hátra küldtem, hogy rakja le a matracot a dolgozó szobába. Ekkor pattant ki a két srác a szobából és Norbi némán Zsuzsi mögé osont. Befogta a szemét és átölelte. Zsuzsi ekkor azt hitte, hogy én csókolgatom a nyakát, ezért egy kedves "Baszd meg, mit csinálsz?!"-szal fogadta Norbit, majd mikor már majdnem tökön könyökölte, akkor látta meg, hogy a szőke herceg érkezett Ryanairen. Ekkor a Duna TV vallási műsorba csapott át a jelenet, mert Zsuzsi csak az Úristen és Jézusom szavakat ismételgette. Balázs videózott közben, remélem a következő posztban már meg tudom mutatni.

Ezután ittunk még egy körte kört, majd hagytuk a szerelmeseket turbékolni és Balázzsal elsétáltunk az óvárosba. Terv szerint Zsuzsinál találkoztunk volna egy össznépi házibuli előtt 10-kor, úgyhogy a maradék időt egy teával és egy vízipipával töltöttük ki. Fél 11 körül értünk Zsuzsihoz, de a fáradtság miatt már senkinek nem volt kedve továbbmenni, ezért kb. éjfélig maradtunk, majd mindenki hazafelé vette az irányt.

Szombaton délig húztuk a lóbőrt, majd a srácokkal hagytuk Zsuzsit tanulni a prezentációjára és elmentünk sétálni. Elvittem őket egy kebaboshoz, hogy tudják mi a jó a gyomornak, majd felmentünk a Miradorba és végül a tegnapi teázóban kötöttünk ki.

Teázó előtt kinéztünk magunknak kis vízipipákat más-más színben, amikért később a kis öreg boltosról lealkudtuk a gatyáját is, de magunkévá tettük őket szénnel és dohánnyal pofátlanul olcsón. 6 után hazamentünk, szusszantunk kicsit, majd a városban vacsoráztunk és churrosoztunk. 10-re egy bárba voltunk hivatalosak, mert Mátéval megbeszéltem még korábban, hogy az El Clásico-t (Real Madrid-Barcelona) ott nézzük. Hatalmas hangulat volt, már a középkezdést is nagyobb ováció fogadta a bárban, mint mi aranylábú fiainkat szokta a bohócligában. A sörhöz Messi kedvenc tapasát kértük, Grillezett szűzpecsenyét chimichurrival. A lényeg a chimichurri volt, ami egy petrezselymes argentin öntet. A második félidőt már otthon néztük, mert a többieket nem hozta lázba a foci.

Vasárnap Zsuzsi ismét tanult és ismét kebabot ettünk ebédre. Jóllakottal útra keltünk a Carmen de los Mártires parkba, de félúton visszafordultunk, mert Zsuzsi nélkül egy tapodtat sem mozdulunk. Otthon vártuk Norbiékat, de semmi jel, végül elaludtak mindketten, így Balázzsal ketten mentünk el a parkba. Körbejártuk, megnéztük a volt munkahelyem, ettünk egy kört a Metropolisban és hazavánszorogtunk fáradtan és tele hassal.

Este 11-re mentünk a chupiteríába, csak hogy Balázs is lássa a város legfontosabb nevezetességeit. Itt pár kört ittunk, majd mentünk is haza, mert Balázs gépe 10-kor indult Madridba és a 7:45-ös busszal már ki kellett menni a reptérre, hogy le ne késse a beszállást. Nekem is tanulnom kellett a keddi EU vizsgára, ezért nem tartottunk a többiekkel a Mae Westbe.

Hétfőn keltünk, kikísértem a villámlátogatót a buszhoz, majd mentem haza tanulni. Szerencsére csak át kellett olvasni az anyagot, mert már egyszer megtanultam, csak Láng Eszter tanárnő nem értékelte a vizsgán leírtakat. Így is 100 oldal volt, amiből már 80-at átolvastam amikor megkaptam az üzenetet, hogy elmarad a ZH. Szuper...

Kedden csak délután volt órám fél 8-ig. Zsuzsi még prezentált fél 10-ig, úgyhogy Norbival ismét a Nidoban pusztítottuk a sört az olívabogyót és pár tapast mellé. Mire hazaértünk, már Zsuzsi is elindult lefelé a hegyről. Hazamentek, majd éjfél előtt kicsivel tértek vissza, hogy süssünk kis mákos gubát, mert náluk nem jó a sütő. A guba mellé csináltunk pudingot, ami csak másnap reggelre sűrűsödött be, de így, tocsogósan is finom lett.

Szerdán szünet volt az egyetemen, igaz nekem alapból sem lett volna órám. Támogattam volna egy csütörtöki szünetet, amikor 15:30-tól 21:30-ig órán vagyok. Kihasználva a pihenőt reggel kimentem tekerni 2 és fél órát, ebédeltünk a menzán, majd nyaltunk egy fagyit és nagy bevásárló körútba vetettük magunkat. A cipőm a legutóbbi mosásban végleg megadta magát, úgyhogy én csak cipőért indultam útnak, de a többiek, főleg Zsuzsi elég komolyan gondolták a vásárlást. Rég láttam ennyi női ruhaboltot belülről egy napon, az fix, de 4 óra elteltével végre nekem is sikerült pipellőt találnom. Most már abban mászkálok és eddig kényelmesnek tűnik.