BVSC-Orient 21 Cycling Team

Ha ezt a bejegyzést vuvuzela aláfestéssel szeretnétek elolvasni, kattintsatok ide!

No, előkerültem, élek, csak eléggé el vagyok havazva, pedig süt a Nap és 30 fok van. Ma is egész nap a beadandómat próbáltam írni, de alig jutottam előrébb vele, úgyhogy inkább megírom a beszámolót, hogy olyan érzésem legyen, MINTHA sokat írtam volna.

Legutóbb egy hete jelentkeztem Zsuzsi kis hepöningje előtt. Végül 10 órára sikerült odaérnünk, Odette kérdezte is, hogy mi történt, amiért ilyen korán futottunk be, Zsuzsira ez nem jellemző. Miután megérkeztünk, lepakoltunk, körbeköszöntünk mindenkinek és kezdődött a vacsora. Mivel nem volt elég villa és tányér, vetésforgóban szedtünk mindenkinek. Szerencsére nem csak nekem ízlett, a vacsora idejére eléggé elhalkult a társaság, csak az éhezők csaptak némi zajt, de őket is hamar sikerült elcsendesíteni. Odette egészen az anyukája főztjéhez hasonlította a krumplit, mert ő szokott ilyen csípősen és fűszeresen főzni. Hát dagadt a mellem, no!

A krumpli után jött Zsuzsi mákos gubája, ami mint kiderült, hasonló formában Mexikóban is létezik. Egyre inkább úgy gondolom, hogy közelebbi rokonok vagyunk a mexikóiakkal, mint a finnekkel. A desszert után kezdődött a tipikus erasmusos házibuli sörözgetéssel, iszogatással, beszélgetéssel, majd a vidámabbaknak tánccal.

1 órakor indultunk volna a Chupiteríába, de a rendőrség pont ekkor csengetett, mert valamelyik kedves szomszéd csendháborítás miatt feljelentette a házigazdákat. Odette minden aranyosságával és 155 centijével próbálta meghatni a rend éber őreit, akiknek megesett a szíve az aranyos kis mexikóin és végül csak figyelmeztették.

A Chupi felé Zolival bementünk egy bárba, amit már régóta ki szeretnék próbálni. Nagyon keskeny hely, széltében maximum 5 méter és hosszra is 10 körül lehet, és a felét a bárpult foglalja el. Itt sima mezei pohárban is lehet rendelni, de nem ez a lényeg, hanem egy különleges kancsó, ami a városban csak az ő specialitásuk. A kancsóba csak cubatat lehet kérni és durván fél litert adnak, ami kettőnknek bőven elég volt. Ehhez mérten az 5 euros ár elég baráti.

Az italt közvetlenül a kancsóból kell a szánkba önteni, amihez nem árt egy kis gyakorlat. A törzsvendégek már kinyújtott karral, egy kézzel töltik fröccsenés nélkül, mi viszont párszor rumos kólával kényeztettük az arcbőrünket. Itt tapas nem jár, csak szotyit adnak, ami a sósságával pont kompenzálja a kóla édes ízét.

Miután megittuk, a Chupiban csatlakoztunk a többiekhez és innen mentünk át a Vogue-ba. Akárhányszor voltam itt, mindig elváltam a többiektől és a csocsóasztalnál kötöttem ki, és ez most sem volt másképp. Míg a lányok és a srácok pörögtek-forogtak, addig egy helyi cimborámmal pörgettük-forgattuk a bábukat. Mikor meguntuk, elköszöntem a többiektől és hazajöttem.

Másnap végig tanultam, majd este Mátéval és az angol cimboráival néztük az Anglia - USA vb meccset. Nem rágtuk tövig a körmünket, de meg lehetett nézni. A lefújás után még maradtunk egy körre és a pult sarkán beszélgettünk, amikor a bár melletti két utcában megállt 1-1 rendőrautó, majd két fakabát odalépett hozzánk. Szúrós tekintettel kérdezték, hogy tundánk-e csatlakozni hozzájuk. Kérdeztem, hogy miben tudunk segíteni, erre ők Mátéval próbáltak kommunikálni, de mivel nem nagyon beszél még spanyolul csak hallgatott. Kénytelenek voltak hozzám fordulni és kérdezték honnan jöttünk. Miután másodjára sem tudták hova tenni Magyarországot, elkérték a személyimet, de azzal sem mentek sokra, mert a főtörzsőrmester már a "Magyar Köztársaság"-nál besokallt és vissza is adta. Ekkor állt mögénk a pultos, aki tisztázott minket, nem csináltunk semmi rosszat, csak neki egy kis forgalmat a meccs alatt. A marconább jelvényes bocsánatot kért és mondta, hogy két hozzánk hasonló srácot keresnek, azért kérdezősködtek. Máté kitűnő hasonlattal összefoglalta a történetet annyival, hogy Jayt és Néma Bobot keresték és azon kívül, hogy nincs hosszú szőke hajam, élethűen adtuk a csendes alacsony borostás és a magasabb gizdább karaktert.

Vasárnap és hétfőn ment a tanulás ezerrel, kedd délelőtt is, majd a délutáni vizsga előtt közölte a tanár, hogy az évközi esettanulmányokból a csoport durván fele nem szerezte meg a 60%-ot és ők nem vizsgázhatnak. Nem túl érthető módon én is köztük voltam, pedig csoporttársam mindig átnézte a dolgozatom, nem-e hagytam benne valami hülyeséget, esetleg nem-e hiányzik valami. Szerintem szarjon sünt az ilyen, de ez csak privát vélemény...

Este Zsuzsival, Judittal és Odette-tel beültünk a Nidoba vacsorázni, Zsuzsi és Odette könnyes búcsút vettek, majd mentünk haza aludni.

Szerdán reggel 9-től vizsgáztunk. Szerencsére sikerült elég jó helyet megcsípnünk egymás mögött, ami jól jött a vizsgán. 20 igaz-hamis kérdés volt, a hamis kérdéseket meg kellett indokolni, akkor ért pontot. Kis csavar volt, hogy minden rossz válasz pontlevonással járt és ha a hamishoz nem volt indoklás, az is hibának számított. Vizsga közben ha szótáraztam, mindig Zsuzsi felé fordultam, hogy egyeztessük az eredményeinket. 10 jó választ kellett minimum adni, hogy az órai pontokkal átmenjünk a tárgyból, de legalább 15-16 jó válaszom lett, amivel bőven megvan. Ráadásul a tanár rendes, a végén a tematika aláírása miatt beszéltünk is vele és arcról emlékezett ránk, ami jó jel.

Vizsga után Zsuzsihoz mentünk a cuccaiért és amíg nem jött Judit, megittunk egy sört és egy kávét a lenti bárban. Mikor végeztünk, megjött Judit is és együtt mentünk le a buszmegállóba, hogy ha gond lenne, Zsuzsit ketten tuszkoljuk fel a reptéri transzferbuszra. Szerencsére nem volt erre szükség, épségben, egészségben útra kelt és már Debrecenben van.

Délután aludtam szűk 5 órát, mert elég kimerült voltam, majd tegnap folytattam a félbehagyott beadandóimat. Este egyik mexikói barátom a lakásán szervezett közös meccsnézést. Eszméletlen hangulat volt. Egy átlag bérházi lakás nappalijánál kisebb szobába zsúfolódtunk be negyvenen, többségben mexikóiak. Bemerészkedett még három francia és két német is, de rajtunk kívül csak mexikóiak voltak. Az egész meccset végigénekelték és a góloknál szinte darabokra szedték a lakást. Bár csak egy hangulatos meccsnézést terveztem, végül átsétáltunk a Chupiteríába megünnepelni a győzelmet. Az úton Odette nekem ajándékozta a mexikói sálját, amivel már másodjára kaptam meg a megtisztelő "tiszteletbeli mexikói" címet. A sál miatt hirtelen mindenkinek a testvére lettem és sorra hívtak meg. Meg kell állapítsam, tudnak élni a mexikóiak, vidám egy banda.

Ma ismét a beadandóval próbáltam haladni, de amint írtam, nem sok sikerrel. Lassan öltözök, megyek a kórházba meglátogatni Nikit, aki tegnapelőtt esett a robogójával és elvileg olyan csavarokat kapott a bokájába, hogy a Robotzsaru is megirigyelné. Beteglátogatás után pedig Bea és Ricsi rendez egy kis összejövetelt, amit nem hagyhatok ki.