BVSC-Orient 21 Cycling Team

Már egy hete csak a mamára gondolok meg-megállva, de főleg az itteni és az otthoni vizsgákra, ezért nem írtam. Napközben tanultam, esténként pedig a Feria miatt nem voltam gépközelben.

Az elmúlt héten az első említésre méltó esemény csütörtökön volt, amikor is este kinéztünk a Feriára. A vallási ünnepből kinőtte magát a Feria (magyarul búcsú) és egy egész hetes rendezvénysorozat lett mára. Ezen a héten a főutcát árnyékolókkal fedik le és rengeteg felvonulást tartanak itt. A lényeg mégis a város másik végén a buszvéggel szemben lévő nagy homokos placcon van. Vasárnaponként itt van a Mercadillo, a nagy piac/kirakodóvásár, de erre az egy hétre ketté oszlik a terület. A fentebbi részen sátrakból kis helységeket, casetákat alakítanak ki ahol vállalatok, szórakozóhelyek és akár magán személyek is bérelhetnek maguknak egy-egy sátrat. A magán caseták zártkörűek, a többi nagyrészt ingyenes, de volt hely, ahova belépőt kellett fizetni, de nem volt megszabva ki mehet be. Sőt, a munkanélküliek 20% kedvezményt kaptak a belépő árából.

Az alsó részen rengeteg pörgő-forgó-szédítő-hánytató játék volt, emellett óriáskerék, dodgem, kísértetház, póni lovaglás, mini hullámvasút, valamint rengeteg céllövölde és különféle árúsok várták a jónépet. A céllövöldék puskán kívül darts-szal is működtek, itt rögtön nyertem egy kis plüssfigurát vasárnap. A többieknek is felajánlottam, hogy nyerek amit kérnek, de nem bíztak bennem...

Szóval visszakanyarodva csütörtökre, este fél 10-kor találkoztunk páran a bejáratnál, majd belevetettük magunkat a forgatagba. Mivel a lányok voltak többségben, ezért elég lassan haladtunk, minden kis bódénál meg kellett állnunk bámészkodni. Nagy nehezen kiértünk a játékokhoz, de itt az állandó fotózgatás, és a nagy tömeg miatt tötyögtünk. Első körben a hullámvasútra ültünk fel, sikkantottunk kettőt és vége is lett, nem volt jó befektetés. Ezt követte a legnagyobb gép az Inversion, ami 3 tengelyen forgott és piszok magasra (elvileg 52 méterre) vitt fel minket. Mivel recepció van, meg kontingencia program, aznap már nem ültem föl rá, csak a többiek cuccára vigyáztam. A gépek után, páran elmentünk a casteákhoz inni egy sört és harapni valamit, majd hazafelé vettük az irányt.

Péntek este a Maese Pioban volt három az egyben találkozó. Volt itt búcsú, üdvözlés és szülinapozás is. Eredetileg a találkozó Zsuzsi ötlete volt, hogy elbúcsúzzon a többiektől, de ami valaminek a vége, az valami másnak a kezdete is alapon egy nemrég Granadába költözött párral, Beával és Ricsivel ismerkedtünk meg. A találkozó a szokásos jó hangulatban telt és 11 körül előkerült a behűtött pezsgő is, hiszen Tünde másnap került egy évvel közelebb a nyugdíjkorhatárhoz és ennek örömére illett pezsgővel koccintanunk.

A bár után Beáék hazafelé, mi pedig busszal a Feriára indultunk. Szerencsére az ünnep idején nem különbuszok járnak, hanem a buszvég közeli végállomásokat helyezik át a Feria kapujához és menetrendszerinti busszal lehet kilátogatni egész nap, még éjfél után is.

Megérkezve rögtön az Inversiont céloztuk meg és pár perc győzködés után mindenki jegyet váltott rá. A sorban persze kezdődtek a cukkolások, főleg a fiúk részéről, de "ha már kifizettem azért is felülök rá" alapon senki sem állt ki a sorból. Kettesével csatoltak be minket és kapaszkodás helyett két kézzel fogtam a fényképezőm és ide-oda csúszkáltam a székben, egy két fájdalmasabb hang ennek köszönhető a videóban. A menet amúgy piszok jó volt, élveztem nagyon és a többiek sem bánták meg, hogy beadták a derekukat, bár nem sírják vissza azt a 3 percet. :)

Pénteken is tartottam magam az egy nap-egy kör tervhez és a hajónál csak ruhatáros-fényképész voltam. Zoli, Zsuzsi és Zoli (a sorrend szigorúan csak a nevek miatt ilyen) ültek fel és állításuk szerint sokkal erőteljesebb volt, mint az Inversion. Miután megdolgoztuk a gyomrunkat, beültünk egy casetába, hogy egy pohár sörrel jutalmazzuk a kitartásukat. Miközben iszogattuk a kenyeret, mögöttünk elkészült éjfél körül a dietetikusok álma, fahéjas-cukros pirítós, forró csokival. Szinte mindannyian mártogattunk és szerintem nem volt rossz, de kenyerenként fél kilóval kevesebb cukorral jobban élveztem volna.

A szénhidrátbomba után Tündéék még folytatták az útjukat Juciékhoz, akik egy közeli casetában szülinapoztak, négyen pedig indultunk haza.

Szombaton Daniel barátunk medencés barbecuezást (Még mindig szebb szó, mint a lájkol.) szervezett a lakásuknál. Mivel a lakás Granadán kívül volt, ezért előtte kimentem tekerni 2 órát és bringával mentem a házhoz, mivel egyszerűbb is volt és a kerós gatyám teljesen jó fürdeni, már próbáltam Hegyközszentmiklóson. A ház egy hegyoldalban fekszik, egy lakópark közepén, amihez a letérőt sikeresen elnéztem eggyel és negyed órát bolyongtam, mire megtaláltam Daniel lakását. A többiek is ekkor érkeztek, úgyhogy nem maradtam le semmiről.

A ház nagyon korrekt volt. 3 emelet, minden szoba berendezve, medence, nagy garázs és gyönyörű kilátás. Durván kettőkor kezdtünk sütögetni, majd a délután további részében a vízben, vagy a vízparton élveztük az életet és űztük a medencés bulik kihagyhatatlan küzdősportját, a ki vág a vízbe kit. Miután rendet raktunk magunk után, a többség buszra szállt, én pedig hazatekertem.

Vasárnap napközben tanultam, este pedig a Feria utolsó napjára mentünk, mivel minden fél áron volt. Ez az olcsóság előcsalta a magyarországi vándor céllövöldék elmaradhatatlan látogatóit: a felnyalt hajú helyi vagány csávókat és a cigányokat. Vasárnap a sorok is legalább a duplájukra nyúltak az attrakciók előtt, pedig eddig is negyed óra volt az átlag a jobb gépek előtt.

A többiek bepörögtek és sorra ültek föl mindenre, de én aznap kihagytam őket, mert a szorítóizmom egy picit erősebb gyorsulásra is elengedte volna magát, amit inkább nem kockáztattam. Helyette inkább fotózgattam. Próbáltam a durvább arcokat is megörökíteni, de nem igazán tetszett nekik, hogy rajtuk röhögök, ezért inkább hanyagoltam az orkokat.

Miután mindenki kipörögte magát, még befizettem a korábban említett céllövöldére és jöttünk haza. Tegnap Zsuzsival tanultunk a könyvtárban, majd este Mátéval ültünk be egy bárba sörözni. Később csatlakoztunk pár brit ismerőséhez és együtt dumálgattunk tovább.

Most kicsit sűrű lesz a programom, már a mi a sulit illeti, úgyhogy 16-a előtt nem valószínű, hogy jelentkezek.