BVSC-Orient 21 Cycling Team

Kedd délután üzletvitel és szervezés órára ültünk be Zsuzsival próbaképp. Szerencsére március 5-ig a külföldi diákok szabadon bemehetnek az órákra, hogy nyugodtan válogathassanak a tárgyak és a tanárok közt. A tárgy maga ránézésre megegyezik az otthoni hasonló nevű kurzussal, és a tanár is jónak ígérkezik. Juan Manuel külső óraadó, a Caja Granada banknál egy elég magas beosztású manager. Ebből adódóan minden órát munka után, öltönyben és nyakkendőben tart. Maga a két lábon járó megtestesült elegancia.

Este Erasmotól búcsúztunk a Bar Almágicában. Búcsúajándéknak egy deci ágyas körtepálinkát vittem, hogy megtudja milyen is a "magyar tequila". Már az illattól visszahőkölt kicsit, de nem volt menekvés, meg kellett innia. Koccintottunk, majd lehúztuk. A kis mexikói megmerevedett, megkapaszkodott a székben, majd a homloka és az orra elkezdett gyöngyözni. Már lassan fél perce állt így, mikor kérdeztük, hogy minden rendben van-e. Bólogatott és csak annyit suttogott, hogy nincs hangja. Mikor engedett a feszültség, a nyelőcsövében, rögtön öblített egy nagy pohár kólával.

A Barca meccs lefújását követően Zsuzsával még éhesek voltunk, úgyhogy átmentünk a közeli Metropolis bárba, ahol nagy adag tapas jár a sör mellé. Épp a zebránál vártunk és beszélgettünk, amikor megállt előttünk egy deszkás srác és "Sziasztok, jó estét!"-tel köszöntött minket. Bemutatkoztunk, majd együtt mentünk át a bárba. Mint kiderült, Szabi életművész-világutazó-pizzasütő főállásban. Járt már Európában millió meg egy helyen és most épp Granadában dolgozik egy flamenco bárban.

Az estét együtt folytattuk. Mire végeztünk 2 körrel, addigra a többiek átmentek a Chupiteríába (egy külön posztban majd leírom, mi az a chupitería), ahova mi is követtük őket. Kb. éjfélig időztünk itt, majd átmentünk a többiekkel a közeli Moe's pubba, ahol Kiri búcsú bulija volt. Ez cégér szerint egy karaoke bár, de bent mikrofon híján nem nagyon lehet karaokezni, de legalább olcsó hely és a zenét mi választhatjuk meg.

Mivel énekelni nem tudtak, saját zenékre táncoltak a többiek. Jó volt a hangulat, a táncoslábúak pörögtek-forogtak, a botlábúak inkább beszélgettek. Időközben feltűnt egy valami magas sarkúban, szoknyában hosszú bongyor szőke fürtökkel, és akkora vádlival, hogy elszégyelltem magam. Arca kicsit borostás, tenyere pedig kérges volt, hangja pedig egy mutáló tizenévesét idézte. A terem minden fiúját végigjárta egy-két bókért, de tőlem sajnos egy "takarodj °%>#&@ba" jutott neki, de már a kézmozdulatomból látta, hogy gyengéd szavakra tőlem nem számíthat.

Közel 5-ig voltunk itt, majd kimentünk az utcára búcsúzkodni. A kis buzi szöszi itt is tette vette magát és kikívánkozott belőlem egy kérdés, hogy hogyan szereti, ha megszólítják tío, vagy tía (ez kint a haver fiú és lány változata). Mosolya lekonyult, arcán a pattanások hagyta gödrök kisimultak a grimasztól, majd adott egy pofont ami elég nőiesre sikerült. Széles mosollyal csak annyit mondtam, hogy "aham... tía". Ezzel végképp összezavartam érzékeny lelkivilágát és szerencsére ezután már rám se nézett. Félreértés ne essék, nincs bajom a melegekkel, csak ne kacsintsanak rám, ne hívjanak cicafiúnak és ne pampogjanak női ruhában egyenjogúságért.

A heterokkal elköszöntünk egymástól, majd Ágit még hazakísértük Zsuzsival. Mivel másnap indult haza és messze nem volt menetkész, besegítettünk. Az útra Zsu összedobta a szendvicseket, a szobában összepakoltunk, majd a fölös cuccokkal megpakolva köszöntünk el Ágitól.

Másnap este egy német leányzó szülinapjára mentünk, ahol szinte senkit nem ismertem. Zsuzsiék 1-2 korábbi bulin már találkoztak pár emberkével, de nekem a sok skandináv, holland és német totál ismeretlen volt. A szülinapos lakásán a szomszédok miatt nem maradhattunk, ezért egy lány felajánlását követően a közeli hostel tetőterébe mentünk át, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a katedrálisra és szinte az egész városra. A hostelből a G10-be vonult át a banda, ahonnan olyan időpontban mentünk haza, ami egyeseknek nagyon korán van, másoknak nagyon későn.

Csütörtökön nem volt semmi extra dolog. Újabb óránk volt a bankár-tanárral, este pedig aludtam.

Pénteken nem volt órám, aludhattam sokáig. Este jópáran elmentünk tapasozni, majd felvetette az egyik svéd srác, hogy a közelben szülinapozik egyik barátja, látogassuk meg. Gyorsan beugrottunk egy chinoba, hogy ne üres kézzel menjünk, majd heten betoppantunk az ünnepelthez. A svéd srác, Rasmus (Szerintem Erasmo után ő is gyakran fogja hallani a "-Soy Rasmus. -ÁÁÁÁh, yo también!" párbeszédet, lévén a soy Rasmus azt jelenti, hogy Rasmus vagyok, de kis félrehallással úgy is érthetik az emberek, hogy erasmusos vagyok.) 3 mexikói lánnyal lakik, akik különféle mexikói harapnivalót készítettek vendégváróba. Jó kis szülinap volt, 4-re értem haza.

Szombaton reggel korán kellet kelnem, mert páran, egészen pontosan heten felmentünk Sierra Nevadába túrázni és szánkózni. Reggel jó melegen felöltözve (aláöltöző, póló, vastag pulcsi, kabát) léptem ki az ajtón, majd pillanatok alatt kiizzadtam 3 liter folyadékot, olyan meleg volt a városban. A hőmérő szerint reggel fél 9-kor 21 fok volt árnyékban. Szépen lassan befutott mindenki a stadion mögötti parkolóba és egy kisbusszal háromnegyed óra alatt fel is értünk Sierrába. Mivel elég álmos volt a társaság, beültünk kávézni és haraptunk is valamit a kávézóban, majd elindultunk a várost átszelő lépcsősoron fölfele. Nagyjából fél óra múlva értük el az első szánkódombot, ahol csúsztunk párat, majd miután kellően átáztunk, mentünk tovább fölfele. Az idő nagyon jó volt, sütött a nap, meleg volt -az ereszről nem csöpögött, hanem szinte folyt a víz, annyira olvadt a hó-, csak a szél fújt erősen. Ez nekünk nem volt zavaró szemben a síelőkkel, akik a lezárt felvonók miatt nem tudtak feljutni a pályákra.

A második szánkódombra már csak Kiki és Anna mentek fel, mi még sétáltunk tovább, majd elindultunk vissza a városközpontba. Lentebb egy étteremben találkoztunk ismét, ahol páran ebédeltek, majd a városban mászkáltunk és az időt újabb evéssel töltöttük ki.

Este a Made in Italy bárban gyűltünk össze egy utolsó közös Barca meccsre és tapasozásra Kikivel. Éjfél után átmentünk a Chupiteríába, mivel Kikinek még hiányzott pár kártya a pulcsihoz (erről is egy későbbi posztban). Hamar összegyűlt a hiányzó rész, úgyhogy elégedetten mehettünk át a G10-be. Sajna itt se ismerős, se jó hangulat nem volt, úgyhogy hamar hazafelé vettük az irányt.

Ma délben keltem, ettem kicsit, majd feltekertem Sierra Nevadába. Délután főztem kis húslevest, mellé pedig paradicsomos tonhalas tésztát. Lassan indulok Lilla szülinapjára, ahonnan később Ufuk és Derya búcsú bulijába kell átsétálnom.

Ma van Andalúzia napja, de amiért vasárnapra esik, hétfőn ünneplik és ezért hétfő munkaszüneti nap lesz, mert mindenkinek jár a hosszú hétvége.

Jah és megemlíteném, hogy ma Coldi képtelen volt ledolgozni a román körön a bő egy órás hátrányát Mackóhoz képest. Megtörtént az, amire mindenki azt hitte, hogy lehetetlen. A két keréken száguldó TGV, az alföldi rakétalábú bringás 1 órát képtelen volt ledolgozni. Ráadásul a Vmax is messze volt a máskor minimális 60km/h-tól.