BVSC-Orient 21 Cycling Team

Magyar fülnek magyar zenét: Kárpátia - Pálinka

Pénteken délelőtt a könyvtárban tanultam, majd a comedorban elfogyasztottam az utolsó ebédemet. A menü pizza, tésztasaláta és marhapörkölt volt sült krumplival. Jó volt itt enni hétről hétre, kár, hogy csak januárban tudtam meg, hogy a koli alatt is van egy. Szinte mindig megérte beállni a sorba, még ha közel 20 percet is kellett várnunk, hiszen a kis bagett, a gyümölcs, esetleg jégkrém, valamint a két fogás még engem is jóllakatott. Ráadásul az egyik fogás leves, vagy saláta, esetleg tésztás kaja volt, amiből annyit repetázhattunk, amennyi jólesett. Mindezt 3 euroért, szinte rablás. Persze a mi részünkről.

Ebéd után hazajöttem, befejeztem a megkezdett fejezetet, majd lemostam a bringám és átnéztem minden csavart és beállítást, hiszen szombaton verseny volt.

Este a volt munkahelyemen, a Cruz Blancában gyűltünk össze meccset nézni a magyarokkal. Mint kiderült, Jabbát, az egybenyakú dagadt főnököt kizsugázták a helyéről, és a kisfőnök lépett az ő helyébe. Ha ezt egy picit hamarabb meg tudták volna lépni, lehet tovább tart a kinti vendéglátós karrierem. No de ez van, ezt kell szeretni. Ha valami mégsem a szánk íze szerint lenne, Erős Pistát kell beletenni és az mindent megízesít.

A bárból hazafelé még a La Antigualla II-ben bedobtunk egy tapast, majd egy promós lány rádumált minket, hogy nézzünk be egy közeli bárba, az első kört a ház állja. Nem mondhattunk nemet, úgyhogy átmentünk a bárba és kicsit tovább maradtunk ugyan, mint terveztük, de a hangulat mindvégig hibátlan volt. Mivel több kedvünk volt beszélgetni, mint hangos zenét hallgatni, ezért inkább kimentünk az utcára beszélgetni. Ekkorra már csak négyen maradtunk, a többiek lemorzsolódtak.

Már bőven éjfélen túl voltunk, úgyhogy az aranyszabály, miszerint 6 után nem ehetünk, már nem vonatkozott ránk és bűnbánat nélkül ettük két pofára a kebabot  szomszéd utcában. Tele hassal elköszöntünk egymástól, főképp Zolitól, aki szombat reggel repült Montpellierbe, a melegszívű, vendégszerető franciák egyik legkopárabb nagyvárosába. Kitartás Mesterem!

Szombat reggel összepakoltam a cuccom, feltöltöttem a kulacsaim és útra keltem. A versenyt most nem írom le, hamarosan a bikemag.hu-n fog megjelenni a beszámoló és a linket majd beszúrom ide. Annyit viszont elárulok, hogy a Sierrában ha verseny van és fényképezőgépet is viszek magammal, abból kémfotó lesz.

Vasárnap délelőtt a versenyt hevertem ki, délután pedig meccset néztünk az angolokkal. A meccsek elemzését és a bírók, valamint a FIFA szidását most meghagynám másnak.

A meccs után megéheztünk és az előbb említett La Antigualla II-be mentünk enni, ahol először Somával (Gimis évfolyamtársam, aki egy hónapra jött ide spanyolt tanulni.), majd Borival találkoztunk. Spontán magyar találkozó.

Tegnap reggel keltem és egész nap ment a tanulás gőzerővel, köszönhetően a magas víztartalmamnak és a döglesztő hőségnek. Ebédre mákos tésztát csináltam, ami még ma ebédre is kitartott. Egyszerű kaja, mint egy százas szög, de mégis finom. 5-én vizsgázok, úgyhogy addig szerintem csak a versenybeszámolót írom meg, ide nem nagyon lesz se időm, se anyagom. Még zuhanyzok, kitakarítok és megyünk spanyol meccset nézni.

Oh, majd elfelejtettem! Lakótársam, Lidia apukája Carbonerasban, egy andalúz faluban dolgozik közvetlenül a polgármester alatt. Mivel Lidia lassan költözik haza és a polgármesterrel itt volt elintéznivalójuk, együtt jöttek Lidia néhány cuccáért. A polgármesterrel természetesen lepacsiztam és pár szót váltottunk; ahogy csak tudom építem a kapcsolataimat Andalúziában.