BVSC-Orient 21 Cycling Team

Sikerült ismét megúsznom kicsit a beszámolóval, de ma volt egy fontos prezentációm és erre készültem. No de lássuk szépen sorban, kezdődjön Sir Csire históriája.

Pénteken délidőben, mikor tizenkettőt ütött a harang messzi tornyában, Odette, nagy tengeren túlról érkezett hölgy meginvitálta Lord Tamást és szerény személyem acélból, hogy messze földön hírös étvágyunkat népe által emberöltők óta jó ízzel fogyasztott, bizonyos fajitas-szal csillapítsa. Eme étek meglepően vékony kenyérbe volt bugyolálva, úgynevezett tortillába. Vékony volt ám, mint a cipó héja és nem nyújtották nagyobbra, mint egy megtermett lovag tenyere keze ujjával egybeszámítva. A csalafintaság azonban odabenn lapult, hisz tyúknak melle mellé zöldséget rejtettek gazdagon, melyet nyakon öntöttünk sűrű lével, minek igen emberes pikantériája volt ám. A kavalkád tetejére guacamole került, mely egzotikus avokádó bele, hagyma, napsárga savanyú narancs leve, paradicsom, paprika, majd gondolatnyi só és bors elegye. Bizony ízletes lakomát kerített itt sebtében az idegen, csak plasztik villa és bicska sercegése hallatszott, és két lovagunk elégedett csámcsogása, dünnyögése.

Ebéd után nem időztem soká, mert az egynegyed órányi járásra álló Mercadona fedett piaczon kellett váram és Szilágy várának hercegnője, Zsuzsa éléskamráját feltöltenem. A déli hispán kofák már nem köcsögbe töltik tehenük frissen fejt tejét, helyette 6 darab Tetra-Pak lészen egyesítve, mely törékeny női kacsóknak már biz emberes, emígyen megmarkolva lovagiasan segédkeztem Zsuzsának könnyíteni terheit.

Míg álom nem telepedett szemhéjaimra, az neves Granadai és Debreceni Egyetem profesorai által rám bízott irományaimat tentába merített pennámmal körmöltem vala pergamenre napnyugtáig, majd pediglen wolfram szálas gyertya pislákoló fénye mellett.

Vásár napot megelőző napon távoli Ibériai-félszigetre vetődött úrakkal és úrhölgyekkel ló nélküli hintóba szálltunk, majd Quéntar melletti vízdagasztó tövében lakomát csaptunk, nagyot. Már tízet is ütött az óra mikor dacolva nagy meleggel mind a tíz magyar megérkezett lakhelyéről az nagy Granada helyközi hintó-állomására. Név szerint Tünde, német nyelv nagy tudora, kóbor magyarok útbaigazítója; Szilágy várának hercegnője, Zsuzsa; üres gyomrok vigasztalója, Odette; törvények tudora, Judit; drága és olcsó kövek ismerője, Zoltán és Károly, valamint Károly kedvese, ki május nyolcadik napi mennyegzőjük óta már hites felesége, Dóri. Kik nélkül nem lenne teljes a sor, velünk tartott még brit szigetország nyelvének tudora, Máté, valamint Zoli, ki modern technológiák szakértője. Hát emígyen keltünk útra, tarisznyánkban elemózsiával.

Az utat Granada vára Alhambra és Quéntar városának vízdagasztója között már számtalanszor megjártam hű paripámmal, ám egy helyi földműves nemrégiben gazul átejtett. Állítása alapján mindössze kettő kilométer gyalogút állt a hintó-megálló és aznapi lakománk célállomása között. Ám a realitás más volt, égető Nap sugarai bő négy kilométeren át vetültek ránk. Közel egy órája ballagtunk, már a szomjúság gyötörte testünket mikor feltűnt egy útszéli fogadó és ki-ki hűtött malátalevet, esetleg barack levét kortyolták árnyékban pihengetve eme oázisban.

A söröknek kellemes ízvilága volt, Tünde szavajárásában "kell még" íz bizsergett nyelvünkön, úgyhogy a csapos még egy kört szervírozott. Ahogyan múlt szomjúságunk, amúgyan korgott zajosabban gyomrunk és koppant nagyobbat szemhéjunk. A csaposnak fizettük elfogyasztott italaink és a vele járó étel árát egységes birodalmi aranypénzzel, majd folytattunk utunkat.

Szabad levegőn fogyasztott lakománk, divatos új szóval piknikünk helyszínét elérve útitársaim csak ámultak-bámultak eme hatalmas építményen. Ily óriás falat még semelyik vár körül nem láttak, ez pediglen két folyó erejének állt ellen éjjel, s nappal.

Fuji és Nikon neves távoli festőművészek megörökítették eme csodás helyet és ittjártunkat, majdan a halakra horoggal és nadállyal vadászó legények helyét elbitorolva árnyékba húzódtunk és falatozni kezdtünk. Tünde Sandwich gróf zseniális találmányával, a félbe hasított cipó közé ékelt sonkával és zöldséggel kínált, melyet Dóri messze földön híres kofáktól vásárolt, csokoládéval megszórt süteménye követett.

Lakomázás közben egy szerelmes pár bocsájtotta vízre tutajukat és együtt eveztek át a szemközti barlanghoz, egész be a gyomrába. A helyszín nem volt megfelelő társalgásra, így hát összeszedelőzködtünk és a gát gigantikus méretét ismét megcsodálva egy ligetbe vezettem barátimat, ahol pokrócokra telepedve élveztük a lágy szellőt és örökzöld fenyők nyújtotta árnyékot. Ekkor láttam elérkezettnek az időt tarisznyámból előkapni friss vekni kenyerem, zsenge újhagymám, minden étel megízesítőjét, az híres-neves Erős Pistát, valamint libának aranysárga zsírját. Baj esetére ibériai hízó zsírja is ott lapult a táskámban, mely nevét meghazudtolva az jó magyar Hortobágy kondásainak gondoskodásától, az zamatos magyar fűtől és illatos magyar levegőtől ily ízletes. Egyszerű ám mégis ínycsiklandó magyar betyár étel sikere nem maradt el, ki rávetemedett, biz elismerően csettintett, még Odette is élvezte az új ízeket.

Spanyol nép jó szokását átvéve ebéd utáni pihenőt, úgy nevezett siestát tartottunk. Kinek elméje friss volt, zsugában mérhette össze tudását játékos kedvű társaival, míg a lustábbja fűben hevenyészve ütötte el az időt. Zsuzsa és Odette Almuñecarba voltak hivatalosak tengerparti vigasságra, ezért korai órán idúltak útnak. Mi még kellemesen filozofálgattunk emelkedett témákról, bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat ütköztettünk, majd komótosan Quéntar felé vettük az irányt.

Kellemetes tempóban ereszkedtünk alá, mikor a nap állása már látni lehetett, rémisztően közel jár hintónk indulásának időpontja. Szaporáztuk lépteink serényen, hisz a következő hintóval kontinensünk kedvenc labdajátékának mindent eldöntő ütközetét elmulasztottuk volna, az eredményt pedig a következő heti hírmondóban olvashattuk volna. A városba beérve Mátéval szaporáztuk lépteinket és a szűk lépcsősörön párosával véve a fokokat előresiettünk, hogy feltartóztassuk a hintót. Szerencsére sikerrel jártunk és közösen utaztunk haza Granada városába.

Búcsúzkodás után sürgettem lépteim hazáig, folyó víz alatt megtisztálkodtam, majdan tiszta ruhámat magamra öltve tértem vissza a város egyik neves fogadójába, hogy Mátéval és barátaival kövessük végig a bajorok és a taljánok ütközetét. Néhány góllal és még több pohár ízletes sörrel később ki is alakult a végeredmény, Milánó városának csapata bizonyult Európa legacélosabbjának mind közül.

Másnap szülővárosom sportolói ugyan vesztesen jöttek ki a kecskemétiek elleni csatából, de így is Magyarország vitathatatlanul legrettegettebb futballcsapatát alkotják, immár öt esztendeje. Vásár napon Granada város futbalistái Dél-Hispánia legjobbjainak bizonyultak, következő esztendőben a második ligában próbálhatnak szerencsét.

E hét legelső napján profesorok bölcselkedésit követően visszavonultam szobám falai közé és a keddre datált nyilvános beszédemre készültem, mely apróbb zökkenőktől eltekintve jól sikeredett.